A legelső utam egy Pest közeli kossuth7-be vitt, ahol egy olyan lakóházat találtam, ahol egy rendelő is működött. A lakók nem voltak otthon, de kaptam hozzájuk elérhetőséget, és onnantól a kiszemelt alanyom és köztem elkezdődött egy lassú közeledés e-maileken és telefonokon keresztül, ami végigkísérte a sorozat készítését. Nem volt könnyű menet, valahogy mégsem merült föl bennem soha, hogy föladjam. Volt egy "szamár" arra az esetre, ha a ló nincs, egy szálloda, aminél viszont sokkal jobban érdekelt egy személyes történetekkel átitatott épület. Az utolsó pillanatban kaptam zöld jelzést, és ezzel egy keretes lezárást is a sorozathoz - oda mentem utoljára, ahova először. Több új szint hozott nekem ez a család, a gyerek szemszögét, a kérdést, hogy van-e hely szelleme, nem mellesleg pedig nagyon finom fügét is kaptam.
Ha most anno a Szomszédokból én lennék Etus, akkor a kamerába elmondhatnám a kossuth7 tanulságait, de igazából azt az írók által gondolt lényeget didaktikusan arcbamondó lezárást már abban a sorozatban sem szerettem.