Ez a Kossuth7 és a hozzá tartozó hölgy nekem egy kerek egészet alkottak - a hely picit visszafogott, az üzletvezető energiabomba. Meséltek mindketten a maguk módján, zsák és foltja tökéletes párosnak tűntek. Érdekes volt elmerülni a történetükben, a kertben ülve időutazni egy másik kor más világába. Riportalanyom egyszercsak rátért a pincelakásra, csak úgy mellesleg. Na, az az érzés pont olyan volt, mint mikor egy közeli barátnőről kiderül, hogy új pasija van - mesélj, mesélj, mesélj, minden részlet érdekel, sőt, azonnal látni szeretném!

Az óriási, valószínűleg több szomszédos ház alá nyúló pincelabirintusban szinte kézzel foghatóan ott a történelem - személyes, poros-dohos tárgyak egymás szavába vágva mondják, mondják, mesélik, kik és mik történtek ott az elmúlt 100 évben. Izgalmas, megrendítő, fölemelő volt. Azt éreztem, hogy igen, ez az, megtaláltam, ilyen kincsekre vágytam, mikor megálmodtam a sorozatot.